360
Zastitnik gradjana

 

 www.difmoe.eu

 betlen


Nyomok

23.07.1893.

Megtartották ZOMBOR ELSŐ TENISZBAJNOKSÁGÁT, amelyen Bajsai István szerezte meg az első helyezést. A későbbiekben a tenisz népszerűsíti a zombori sportot, a huszadik század harmincas éveiben 10 pályán játszották olyan sikeres sportolók, mint Aleksander Majer, Filip Maksimović, a Parčetić testvérek, Josip, Karlo és Mihajlo, valamint Borislav Gradjanski, aki kiemelkedő asztaliteniszező is volt. Három éven keresztül, 1932/34-ben ők nyerték meg az Erlt-serleget, ami tartós tulajdonukba is került.

24.07.1750.

Nagy ünnepség és szertartások közepette elhelyezték a megyeháza alapkövét. Az alapkövet és a munkálatokat Anton Dežević gvardián, megyei elöljáró áldotta meg Redl Ferenc (Franz de Redl) kincstári jószágigazgató, Pavle Gardoci kamarai ellenőr, Martin Parčetić, első zombori főbíró és mások jelenlétében. Az alapokban egy szilánkot helyeztek el a jeruzsálemi keresztből, egyéb relikviákat, két ezüst és egy aranypénzt. Ellenben mindmáig nem állítható biztonsággal, hogy melyik épületről van szó, illetve melyik épület lett volna a megyeháza, ugyanis a további építést a ferencesek megakadályozták, hogy „ne keveredjenek a vasárnapi mise zengzetes hangjai a megyei rabok láncainak csörgésével”, ami arra utal, hogy a tervezett megyeháza a Szentháromság templommal szemben épült volna.

24.07.1789.

Aláírták a zomboriak körében csak POKOLNAK nevezett épület építésének tervét. Az épületnek hét ablaka volt, amelyek alatt hét pinceablak helyezkedett el, az épület közepén volt a pincelejáró. Mindez azért történt, mert a munkálatok során az alagsor pincévé alakult, ugyanis a külső talajt időközben egy méterrel föltöltötték. Az épületet 1977-ben rombolták le, hogy helyet kapjanak a Szabadság Szálló új szárnyának építéséhez.

25.07.1752.

Redl Ferenc (Franz de Redl) bácskai és szerémségi kincstári jószágigazgató, titkos császári tanácsnok ünnepélyes keretek között szavatossági levelet adott át Sztapár lakosainak, hogy soha többé nem lesznek háborgatva és mostani helyükről elmozdítva. Erre a szavatossági levélre amiatt volt szükség, mert a mai sztapáriak őseit ezt megelőzően, ugyanebben az évben erősszakkal telepítették át addigi lakhelyükről, Vraneševóról és Bokčenovićiről.

27.07.1779.

A Zombor melletti, Keleti Gradinának nevezett tanyacsoporton megszületett VASILIJE KOVAČIĆ, aki a Pozsonyban végzett filozófiai tanulmányait követően Karlócán végzett teológiát, majd visszatért Zomborba, ahol mély nyomokat hagyott a tanügy történetében. A 17. és a 18. század végén Latin Grammatikai magániskolát, közismert nevén Kisgimnáziumot nyitott, amit felekezeti hovatartozástól függetlenül látogathattak a tanulók. Az iskolák anyagi helyzetének javítása érdekében egyházi – kötelező – adományokat gyűjtött, ami kiváltotta az egyházi hatóságok ellenségeskedését és Moholra helyezték, bár ugyanebben az időben a szegedi körzeti próta tisztségét is betöltötte. Ebben a tisztségében tért vissza Zomborba 1830-ban, részt vett a Szerb Olvasókör megalapításában. Fontos résztvevője volt az 1848/49-es szabadságharc idején a szerb hadsereggel és a magyarokkal folytatott tárgyalásoknak, hogy megmentse Zombort az összecsapások pusztításától. Élete végéig a tanítóképző igazgatója volt. 1867. szeptember 20-án hunyt el Zomborban, itt is lett eltemetve.

27.07.1856.

Befejeződtek a DUNAI ZSILIP munkálatai, amivel a Ferenc csatorna bejáratát Monostorszegről Bezdánba helyezték, mert a korábbi csatornaleágazást a hordalék elzárta. Mihalik Ferenc tervei ezen a csatornán 62 méter hosszú és 2 méter merülési mélységű hajók közlekedését tette lehetővé. Ez a zsilip volt Európában az első ilyen jellegű, betonból épített műtárgy. Újdonság volt az is, hogy az építőhelyen betongyárat hoztak létre, az anyagot pedig vasládákban süllyesztették a folyóba, és ott a ládákat kinyitva helyezték azt el. Ily módon olcsóbbá vált az építkezés, ami felkeltette az európai szakemberek érdeklődését is. A zsilipre emléktáblát helyeztek, ami Gerendi Antal szobrász munkája.

27.07.1868.

Zomborban Bartal József elnökletével megkezdte munkáját a ZOMBORI TAKARÉK, amit a 126 részvényes által megvásárolt 30.000 forint értékű kibocsátott részvényből befolyt tőkével nyitottak. Az igazgatóbizottságnak 12 tagja volt, a főkönyvelő Bieliczky Károly, a zombori könyvtár későbbi alapítója lett. Az intézmény rendkívül jól működött, és hamarosan a 4,6 millió forintnyi tőkéjével Bácska legjelentősebb takarékpénztárává nőtte ki magát. Alaptőkéje háromszorosan meghaladta a legerősebb bank, a Központi Hiteliroda tőkéjét. A Zombori Takarék 25 éve alatt 200 millió forint forgalmat bonyolított le.

28.07.1818.

A baranyai Ban faluban megszületett DJORDJE STEFANOVIĆ KOJANOV, a Stefanović költőcsalád őse, ugyanis fia Vladislav és lánya Sofija is a poézissal jegyezte el magát. Pesten filozófiatudományt végzett, a Thökölyánium növendéke volt, majd elvégezte Karlócán a teológiát. Zomborba visszatérve káplánkodott, majd tiszteletesi rangot szerzett. Az 1848/49-es szabadságharc idején gimnáziumi tanár volt Sabácon. 1883. február 8-i halála előtt felesége Ljubica, és a Kátyon tanító Sofija lánya ápolta, ott is lett eltemetve.

 

A könyvtár
8:00-tól 17.00 óráig tart nyitva,
szombatonként pedig 8.00-tól 12.00-ig